Épp ilyen emlékezetes volt Monroe pánt nélküli ruhája is. A testhez simuló, passzoló rózsaszín kesztyűkkel kiegészített és fekete-rózsaszín masnival összefogott dressz Hollywood egyik leghíresebb öltözéke lett az ötvenes években.
Kevesen tudják, hogy ez a ruha valójában az utolsó pillanatban került a képbe, az eredeti – és sokkal merészebb – szerelést ugyanis a készítők Monroe botrányos ruha nélküli képei miatt elvetették.
Négy évvel a film megjelenése előtt az akkor még ismeretlen színésznő ruhák nélkül pózolt egy naptárfotózáshoz, amiért mindössze 50 dollárt kapott. A képeken Monroe piros bársonytakarókon mutatta meg bájait Tom Kelley fényképész kamerájának.
A CNN négyrészes dokumentumsorozatában (Reframed: Marilyn Monroe) maga Monroe meséli, hogy Kelley biztosította róla, hogy senki sem fogja felismerni a képekről. A színésznő szőke haja és vörös rúzsa azonban sokaknak feltűnt.
A naptár végül 1952-ben jelent meg, amikorra Monroe már lényegesen nagyobb népszerűségnek örvendett, mint amikor a képek készültek róla. Az 50-es évek (meglehetősen konzervatív) Amerikájának szemében mindez persze előnytelen fényt vetett az egyre feljebb emelkedő csillag karrierjére. A színésznő azonban sikeresen felülkerekedett a botrányon, és töretlen őszinteségével még az emberek szimpátiáját is sikerült elnyernie.
Monroe így nyilatkozott a United Press International riporterének, Aline Mosby-nak:
„Néhány évvel ezelőtt, amikor nem volt pénzem ételre és lakbérre, egy fényképész, akit ismertem megkért, hogy pózoljak neki ruha nélkül egy művészi naptárhoz.”
A filmért felelős 20th Century Fox stúdió arra kérte Monroe-t, hogy tagadja le, hogy ő látható a képeken, a színésznő azonban nem titkolózott Mosby előtt:
„Óh, a naptár ott lóg a város összes garázsában. Miért tagadjam? Mindenhol meg lehet venni. Különben is, nem szégyellem. Semmi rosszat nem tettem.”
Azzal, hogy felvállalta a képeket, Monroe a kezében tartotta az ügy narratíváját, és ezzel image-ét is.
„A meztelen naptár botránya a forradalom csatasorának élére helyezte őt” – állította az Sarah Churchwell, amerikai irodalomprofesszor.
Botrány az utolsó pillanatban
William „Billy” Travilla, aki a Szőkék előnyben mellett további 10 filmen dolgozott együtt Monroe-val később elárulta az A&E televíziós hálózatnak, hogy a stúdió „megőrült” a képek láttán. A vezetőség attól félt, hogy a képek tönkretehetik Monroe karrierjét, és hogy a befektetők visszavonják a támogatásukat.
Travillát eredetileg arra kérték meg, hogy alkossa meg a „legizgatóbb, majdnem ruha nélküli nőt a televízió képernyőjén”.
„A ruha egy halászháló mintájú harisnya volt, ami a testét fedte” árulta el az A&E-nek. „A melleket és a csípő vonalát gyémántok takarták, amiket egy ékszerész rakott össze. És amint elkezdtük volna felvenni a darabot – te jó ég, megtörtént a baj. Marilyn Monroe naptára [azaz annak újranyomtatott változata] a piacra került.”
Habár Monroe-t végül sosem filmezték le az eredeti ruhában, több őt ábrázoló fénykép is bizonyítja (pl ezek), hogy az öltözék valóban létezett. Travilla elmondta továbbá, hogy a producerek arra utasították, hogy „dobja ki” a kosztümöt, mert attól féltek, hogy elveszítenék miatta a film bevételét. A jelmezszakértő végül megalkotta a rózsaszín, sokkal többet takaró dresszruhát, mint biztonságosabb alternatívát.
A film végül 5,3 millió dolláros bevételre tett szert, ami a mai inflációval számolva közel 54 millió dollárnak felel meg. Monroe ezzel végérvényesen beírta magát a filmtörténet nagykönyvébe.
A színésznőnek egy másik filmje is megjelent 1953-ban „Hogyan fogjunk milliomost?” címmel, ami további 8 millió (ma több, mint 81 millió) dolláros bevételt hozott. Aubrey Solomon szerző a 20th Century Fox történetének összefoglalása során külön meg is említette, hogy „1953-ban a Fox két leghatalmasabb eszköze a CinemaScope és Marilyn Monroe voltak, ebben a sorrendben”.
Mint később kiderült, Monroe csupán 500 dollárt kapott egy-egy hétre a „Szőkék előnyben” forgatása során, míg Jane Russell, a film másik főszereplője 200 ezer dollárral gazdagodott.
Minden, csak nem „buta szőke”
Habár messze nem volt olyan pikáns, mint az eredeti ruha, Monroe rózsaszín öltözéke egy ikonikus darabbá vált a filmkultúrában. Nem csoda tehát, hogy 2012-ben 310 ezer dollárért kelt el egy aukció keretei között.
Több híresség is tisztelgett már saját munkásságában mind a ruha mind pedig a dal előtt. Egyesek kifejezetten a zeneszám anyagias jellegét emelték ki, mint például Madonna az 1985-ös „Material Girl” videoklipjében. Mások a női hatalom szimbólumaként használták, úgymint Megan Thee Stallion és Normandi a „Diamonds” című dal klipjében.
Szintén a legendás rózsaszín ruhából merítettek Ariana Grande, Camilla Cabello és Kylie Minogue is saját előadásaikban, James Francót pedig a 2011-es Oscar-gála egyik műsorvezetőjeként láthattuk Marylinnek öltözve (igen, rózsaszín ruhában, szőke parókával).
Monroe többek között a botrány professzionális kríziskezelésével bizonyította, hogy egyáltalán nem az a „buta szőke” volt, akinek sokan tartották. A Reframed: Marilyn Monroe dokumentumsorozatban Churchwell egy improvizált sort is megemlít, amivel Monroe a forgatókönyvön kívül állt elő karaktere, Lorelei Lee számára, és ragaszkodott hozzá, hogy a filmbe is bekerüljön: „Vág az eszem, ha kell. De a férfiak ezt nem szeretik”.
