Kísért a Szovjetunió
Ma, amikor ezt a cikket írom, javában tart az Ukrán-Orosz háború. Egymásnak feszül ez a két nemzet, akik egykoron egy országot alkottak, részei voltak a Szovjetuniónak. A Szovjetuniónak, aki megszállta Magyarországot, és itt is maradt 40 évig. Életem ebben a korban, és hallottam nagymamám mesiéit a megszállókól, akik jöttek a nagy Szovjatunióból, azt sem tudták hol vannak, és miért harcolnak. Mindegy volt, ukrán, orosz, csecsen, végig mentek családom nőtagjain és meggyalázták őket, kifosztották a gazdaságokat. Borzasztó idők lehettek. Én ott voltam 1990-ben, amikor kiabáltuk, hogy Ruszkik haza! Hazamentek, a ruszkik is ahogy az ukránok, csecsenek és egyéb szovjet népek is, és a Szovjetunió felbomolott. De nézzük végig, milyen is volt az a 69 év, amíg létezett:!
A Szovjetunió emlékei
A Szovjetunió a XX. század egyik meghatározó hatalma volt, és 69 éves fennállása során végérvényesen belevéste magát a világ történelmébe. Cikkünk azonban igyekszik messze elkerülni mindenféle politikai elfogultságot, és inkább néhány olyan érdekességet gyűjtöttünk ma össze, amelyek egy egészen más szemszögből mutatják be a valaha létezett egyik leghatalmasabb állam világát.
Megérkezés a Szovejtunióba
A Szovjetunióba érkezőket (különösen azokat, akik repülővel utaztak) egy egészen különös hangulat fogadta. Ebben fontos szerepük volt többek között az útleveleket ellenőrző állomási dolgozóknak is, akik unott arccal olvasgatták a hivatalos dokumentumokat a kis bódéjukban. Mindez egyértelműen jelezte a nyugatról érkezők számára, hogy egy nagyon veszélyes vonalat léptek át, ami a hidegháború két szuperhatalmát választotta el egymástól.
Ha Te is éltél a szocializmusban, mondd el emlékeidet a Szovjetunióról csoportunkban! Kattints IDE!
Papírcigaretták
A szovjet reptereknek volt egy jellegzetes szaga, amit főleg a kartonpapíros cigarettáknak köszönhettek. Jobb híján mindenki ezeket szívta, habár nem sokan kedvelték őket, és rögtön át is vették a helyüket a nyugati termékek, miután a kereskedelem megindult a Szovjetunió felszámolását követően.
A feketepiac
A Szovjetunió gazdasága bőven hagyott kívánnivalót maga után, így nem csoda, hogy az ott élők nagy becsben tartották a nyugati termékeket. A Finnországból érkező látogatók például egy egész hétvégét átmulatozhattak Szentpéterváron, ha eladtak 1-2 darab farmernadrágot a helyieknek. Zajlott tehát a kereskedelem a Szovjetunió és a nyugati államok között, csak éppen nem a legtörvényesebb módon.
Azok a szovjet autók
A Szovjetunió autói Magyarországon is jelen voltak, és néhány helyen, főleg vidéken még ma is láthatunk például Ladákat (még ha a Zil és a Volga már javarészt el is tűntek az utakról). Emlékszem, ahogy 1994-ban édesapámmal álltunk a 71-es főút szélén és számoltuk, mennyi "szocialista" autó megy még el a nyugatiak között. Akkor még több, mint 60% volt.
Moszkva óriásmedencéje
Moszkva óriásmedencéjének meglehetősen különös története van. A hatalmas verem eredetileg a világ legmagasabb épületének szánt „Szovjetek palotája” alapjaiként lett kiásva, azonban a Szovjetunió széthullása után feltöltötték, és végül a Megváltó Krisztus-székesegyház kapott helyet rajta.
A Beriozka boltok
A Beriozka (magyarul „Nyírfácska”) boltok olyan üzletek voltak, ahová csak a módosabb oroszok, illetve a külföldről érkezők térhettek be. Míg a hétköznapi üzletek hétköznapi kínálattal várták a vásárlókat, a Beriozkákban luxuscikkek, édességek és VHS kazetták voltak kaphatók.
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij
Vlagyimir Viszockij egy híres szovjet színész és zenész volt, aki mindössze 42 évet kapott az életből, azonban munkássága a kalózok másolta kazetták népszerűségének köszönhetően még 1980-as halála után is fennmaradt.
Szocialista realista regények
Bárkinek bármi is a véleménye a Szovjetunióról, kétségtelen, hogy temérdek orosz művészt és lehengerlő alkotást köszönhetünk a XX. századnak, különösen a regényírók köreiből.
Csináld magad megoldások
Tekintve hogy a boltok nem voltak fele válogatott termékekkel, a szovjet nép kénytelen volt leleményességére támaszkodni, ha szeretett volna valamit megoldani vagy megszerezni otthonába magának. Jó példák ezekre a villákból hajlított TV-antennák, a cipősarokból faragott káddugók, vagy az ásóként újrahasznosított közúti táblák.
Videojátékok
Bizony, a Szovjetuniónak is megvoltak a saját videojátékai. Tény, hogy többségük a háborúról és a jéghokiról szólt, és nem éppen sorolhattuk volna őket az igényesebb alkotások közé, de kétségtelen, hogy volt egy sajátos bájuk. Moszkva és Szentpétervár játékmúzeumaiban azonban a mai napig találkozhatunk velük.
Átszellemült külföldiek
Egészen a Szovjetunió széthullásáig, az állam területén több helyen is összefuthatott az ember olyan külföldiekkel, akik szentül hitték, hogy – minden bizonyíték ellenére – egy munkásparadicsomban járnak.
Propaganda poszterek
A Szovjetunió sajátos látványvilágából hiányoztak a kapitalizmusra jellemző reklámok és hirdetések. Ezek helyén hatalmas poszterek díszelegtek, amelyekről Marx, Engels és Lenin figyelte az orosz népet. Más propagandaanyagok a szovjet hadsereg sikereit ünnepelték, vagy az éppen aktuális 5 éves tervre buzdították a népet.
Kitűzők
A Szovjetunióban hatalmas kultusza volt a kitűzőknek, és sok még a szomszédos kommunista államokba (lásd: Magyarország) is eljutott ezek közül. Sokak nagyszülei talán még a mai napig őrzik ezeket egy eldugott kis dobozban a padláson, vagy valamelyik fiók mélyén.
Grúz ételek
A Szovjetunió sosem a gasztronómiájáról volt híres, és az oda érkező külföldieket gyakran fogadták egyszerű fogások és kérdéses eredetű húsok. Volt azonban egy fény az éjszakában, méghozzá azok a grúz éttermek, amelyek bőséges és ízletes kínálattal (sajtok, borok, stb.) várták a vendégeket.
Egyenruhák
A katonai egyenruhák mindenütt jelen voltak, folyamatosan emlékeztetve ezzel mind a helyieket, mind pedig a külföldről érkezőket arra, hogy itt bizony vasszigor uralkodik.
A dezsurnaják
A legtöbb szovjet szállodában volt egy, vagy több (akár szintenként is) úgynevezett „dezsurnaja”. Ezt a pozíciót mindig egy idős nőre bízták, akinek az volt a feladata, hogy figyelje a vendégeket, fenntartsa a rendet, és tőle lehetett szappant, WC-papírt és egyéb fogyócikkeket kérni, ha épp elfogyott a szobában, illetve ő intézte a nemzetközi telefonhívásokat is. Ezek az idős hölgyek eleinte mindig hideg szigorral fogadták az ismeretleneket, de aztán, mintha átkapcsolták volna őket vendégszerető üzemmódra, hirtelen sokkal barátságosabban viselkedtek az emberrel.
Szamizdatok
A szamizdatok („saját kiadású” kötetek) azok a betiltott kiadványok és egyéb művek voltak, amelyeket az emberek saját kezűleg másoltak és terjesztettek a könyveket titokban kedvelők köreiben. Ironikus, hogy a Szovjetunióban milyen sok legendás szerző alkotott, az állam mégis sokak munkáját próbálta elnyomni maga alatt. Szerencsére a szamizdatoknak köszönhetően ezek többsége megmenekült.
A fiatal úttörők
A vörös kendős, fehér felsős gyerekek voltak a Szovjetunió fiatal úttörői (habár ez a mozgalom Magyarországon is jelen volt). A fiatalok itt találkozhattak először a szovjet ideológiával, és olyan példamutató gyerekekkel ismerkedhettek meg, mint Pavel Trofimovics Morozov, akit szülei azért öltek meg, mert a fiú bejelentette őket a titkos rendőrségnek.
A biztonsági övek kultúrája
Amikor valaki beült egy szovjet taxiba, és reflexből nyúlt a biztonsági övért, a sofőr jelezte, hogy nem lesz rá szükség. A biztonsági öv becsatolása szimbolikus volt a szovjet sofőrök szemében, ugyanis ezzel az utas azt jelezte, hogy nem bízik a volán mögött ülő személy képességeiben. Szerencsére ez a felfogás már a múlté.
A kapitalizmus árnyoldaláról szóló hegyi beszédek
A Szovjetuniót átjárta az eszme, miszerint a kapitalista nyugatban szenvednek a dolgozók, és az egyenlőtlenség, illetve a rasszizmus uralkodik az emberek és a gazdaság felett. Sokan szentül hitték, hogy a kommunista, vagy épp szocialista rendszer győzedelmeskedik majd, és a mai napig is sokan vannak (nem csak a volt szovjet területeken), akik ezt az eszmét éltetik.
Éjszakai vonatjáratok
Az éjszakai vonatokon utazó külföldiek egy nagyon intim bepillantást nyerhettek a szovjet nép életébe, akik teljesen hétköznapi emberekként teázgattak, beszélgettek, vagy szundítottak, miközben célállomásuk irányába robogtak.