Ha szeretnél jobban megismerkedni a borok világával, de a bőség zavarában azt sem tudod, hogy melyik polcról válassz magadnak italt, illetve hogy később hogyan fogyaszd azt, akkor a következő útmutató neked szól!
A bor fajtái
A bor legalapvetőbb összetevői a szőlőlé és az élesztő. Ez utóbbi feladata, hogy a szőlőlében található cukrokat alkohollá alakítsa át. A borokat temérdek szempont szerint csoportosíthatjuk, de elsődlegesen öt kategóriájukat különböztetjük meg: léteznek vörös, fehér, rosé, szeszezett és pezsgőborok. Ezeket mind fehérborszőlőkből vagy vörösborszőlőkből készítik.
Vörös borok
A vörös borokat, természetesen, vörösborszőlőkből készítik, habár maguk a szőlők nem mindig vörös színűek. Sok borkészítéshez használt vörös szőlőfajta héja (ami a bor színéért felelős) valójában lila, vagy fekete színű (de persze vannak vöröses színűek is).
Amikor a szőlőket összepréselik a húsuk leve, illetve a héjukban található csersavak és színanyagok (pigmentek) összekeverednek egymással. Így áll össze a borok textúrája és színe.
A vörös borok színe sem feltétlenül vörös, hiszen a felhasznált szőlőktől, a borkészítés technikájától, illetve az érlelés időtartamától függően sötétebbek, akár lilák vagy majdnem feketék is lehetnek.
A vörös borokat általában az ismertebb szőlőkről nevezik el, amelyből készítették őket. Ilyenek például a cabernet sauvignon, a pinot noir, a malbec, vagy a zinfandel. Sok európai bor arról a helyről kapta a nevét, ahonnan eredetileg származik. Ilyen például a Priorat, a Gevrey-Chambertin, a Barolo, vagy a Saint-Julien.
Fehér borok
A fehér borokat fehérborszőlőkből készítik, amelyek fehér helyett többnyire zöld színűek, némelyiküket pedig vörös foltok tarkítják. A vörös borokkal ellentétben a fehér borok készítése során a szőlők héját már a folyamat elején, vagy csupán néhány órával később eltávolítják a gyümölcsök húsától, így a kész borba nem kerülnek bele a héjakban található csersavak és színanyagok.
Egyes borokon a „narancsbor” vagy a „borostyánbor” felirat díszeleg. Ezek a borok szintén fehérborszőlőkből készültek, azonban érlelésük előtt nem távolították el belőlük a héjakat, amelyek így sajátos színt és textúrát kölcsönöztek a kész terméknek.
Fehér borokat akár vörösborszőlőkből is szokás készíteni, ami szintén a héjak eltávolításával történik. Így készül például a blanc de noirs fehér borpezsgő is, amelyet pinot noir vagy pinot meunier szőlőből (vagy mindkettő felhasználásával) készítenek.
A fehér borok, hasonlóan a vörös borokhoz, szintén szőlők vagy helyek nevét viselik. A szőlőkről kapta például nevét minden chardonnay, sauvignon blanc, rizling, és chenin blanc, illetve helyekről a Soave, a Vouvray és a Sancerre.
Rosé bor
A rosé borok az egészen fakó hagymahéjtól kezdve az átlátszó cseresznyés árnyalatokig egy széles színtartományt fednek le. A rosé többféle módszerrel is készíthető. Az egyik leggyakoribb technikát úgy kezdik el, mintha vörös bor készülne, azonban csak adott ideig hagyják, hogy a héjak tartalma a szőlők levébe szivárogjon – ezért olyan változatos színűek a rosék.
Egy másik technika szintén a vörösbor-készítésre alapoz: amikor a bor eléri a kívánt színt, a lé egy részét „lecsapolják” – ez az úgynevezett saignée módszer. A meghagyott lé így sűrűbbé válik, és idővel vörös bor lesz belőle.
Sok rosé pezsgőt vörös és fehér bor összekeverésével készítenek, ami szintén egy népszerű módszernek számít.
A legtöbb rosé bor meglehetősen rövid életű, ezért általában fiatalon, tehát nem sokkal a gyártásuk után szokás elfogyasztani őket. Vannak persze kivételek: néhány igazán jó minőségű rosénak nagyon jót tesz, ha sokáig hagyják érni. Ilyen például a Provence-i Bandol rosé vagy a Palette-i Château Simone rosé.
A rosék szintén viselhetik származási helyük, vagy a felhasznált szőlők neveit. Többségükön a rosé felirat látható, míg Spanyolországban „rosado”, Olaszországban pedig „rosato” névvel illetik őket. A színükről általában címke nélkül is felismerhetők, hiszen a tiszta fehér és vörös borok közötti tartományt képviselik.
Pezsgőborok
A pezsgőborokat több módszerrel is készíthetik, de ezek közül elég most csak hármat megemlíteni. A Champagne-i pezsgőket, a cava pezsgőket és más pezsgőborokat az úgynevezett „méthode traditionelle” állítják elő, amelyet régebben „méthode Champenoise” néven emlegettek. Ehhez először egy sima, buborékmentes bort főznek, majd egy második alkalommal is megerjesztik azt, hogy buborékozni kezdjen.
Ehhez a hagyományos módszerhez valamilyen sima bort töltenek a tárolókba (általában valamilyen üvegbe), és némi élesztőt, illetve valamilyen édes adalékot (gyakran további szőlőlevet) adnak hozzá. A tárolót ez után lezárják, és az élesztő hamarosan elkezdi feldolgozni a cukrot, amiből szén-dioxidot termel. Mivel ez a gáz képtelen távozni a lezárt tárolóból, a borban marad szénsav formájában. Amikor a pezsgőbor elkészül, a lerakódott élesztőt eltávolítják belőle, és újra visszazárják a tárolót. Ez egy meglehetősen munkaigényes, hosszadalmas folyamat.
Az olcsóbb (például Lambrusco vagy Prosecco) pezsgőborokhoz egy másik technikát, a Charmat módszert használják, amely francia feltalálóról, Eugène Charmat-ról kapta a nevét. Ezeket a borokat nagy tételben szénsavasítják azzal, hogy a kész bort, az élesztőt, és az édesítőszert egy nyomás alatt tartott tárolóba töltik.
A harmadik, úgynevezett „ősi” technika a méthode ancestrale. Ezeket a borokat már az előtt üvegekbe töltik, hogy az első erjesztésük befejeződne, és a szénsavasítás már akkor megkezdődik, amikor a folyamat a végéhez ér az új tárolójukban. Ez a szénsavasítás általában enyhébb, és a borok néha édeskésebbek lehetnek.
A hagyományos Champagne-i pezsgők mellett a pezsgőborok közé tartozik még a cava, a sekt, a cérmant, a pétillant és a spumante is.
Szeszezett borok
A szeszezett borokhoz semleges szeszt adnak hozzá, ezzel növelve az alkoholszintjüket.
Ennek több célja is van:
- A szeszezés segít megvédeni a bort káros mikrobáktól, amelyek nem képesek túlélni egy alkoholosabb környezetben.
- A módszer továbbá a hosszabb utazások során is védelmet nyújt az érzékeny borok számára.
- Ha a szeszt az előtt adják hozzá a borhoz, hogy az teljesen megerjedne, az élesztő elpusztul benne, és némi cukrot hagy maga után. Így készül a portói bor és a madeirák is. A száraz sherry borokat az erjesztés után szokás szeszesíteni.
Szintén szeszesített boro a marsala, a vermut és a vin doux naturel.
Hogyan vásárolj borokat
Mivel számtalan féle és fajta bor létezik, és címkéjük gyakran idegen nyelvű (a borászati szakkifejezésekről nem is beszélve), valójában komoly kihívást jelenthet kiválasztani az ideális bort egy romantikus vacsorához, vagy épp egy baráti összejövetelhez. Éppen ezért nem feltétlenül egy sarki boltban, hanem egy minőségi borkereskedésben érdemes inkább szétnézni.
Hogyan állapítsd meg, hogy egy borkereskedés tényleg ért-e a borokhoz
Egy jó borkereskedés hőmérséklete mindig hűvös, az üvegeket pedig sosem éri közvetlen napfény. Ha a borokhoz leírás is tartozik, akkor ezeket szemmel láthatóan a kereskedés dolgozói kellett írják ahelyett, hogy kimásolták volna egy magazinból.
Vess egy pillantást az eladókra is. Érződik rajtuk, hogy szeretnek a borokkal foglalkozni? Segítőkészek és igyekeznek megtalálni a számodra tökéletes borokat? Egy jó borkereskedésben, borszaküzletben nem is úgy érzi magát a vásárló, mintha egy boltban járna, hanem mintha egy távoli ismerőséhez tért volna be vendégként. Az eladók nem szakszöveggel támadják az embert, hanem érthető kifejezésekkel kommunikálnak, és odafigyelnek az ember kérdéseire.
Egy jó borkereskedésben több árkategóriából is kínálnak majd opciókat ahelyett, hogy rögtön a drágább borokat próbálnák meg eladni neked.
Ne feledd, hogy még az igényesebb borkereskedések sem tartanak készleten minden márkából, de többségük tud kínálni alternatívákat a helyett, amit keresel.
Az igazán jó borkereskedéseknek érdeke, hogy legközelebb is őket válaszd, ezért mindent megtesznek majd érte, hogy első osztályú kiszolgálásban részesülj.
Hogyan kommunikálj egy borárussal
Ha egy jó üzletet sikerült találnod, de tanácstalan vagy, akkor hagyd, hogy az egyik eladó segítsen választani. Ne félj, ha nem ismered a szakkifejezéseket – ha szeretnél segíteni az eladónak, hogy milyen borokat ajánljon, akkor két dolgot kell tudnod: hogy mekkora a kereted, és hogy milyen alkalomra lesz a bor.
Említsd meg tehát, hogy milyen célra szeretnél vásárolni, például:
- „Egy kötetlenebb családi vacsorára keresek bort, ahol lesznek a menüben.”
- „A párom most fog bemutatni a szüleinek egy családi ebéd alkalmából, és nekik szeretnék valamilyen ajándékot vinni.”
- „Egy munkatársamat és egy üzleti partnerünket fogom vendégül látni vacsorára. Az asztalra sült lazac kerül majd, amihez valamilyen igényesebb bort szeretnék választani.”
Miket érdeklődj még a borokról
Bármilyen alkalomra is lesz a bor, érdemes tudni, hogy honnan származik, kik készítették, és esetleg, hogy milyen szőlőkből. Tedd fel például a következő kérdéseket:
- „Honnan származik ez a bor?”
- „Kik készítik ezt a bort?”
- „Egy nagyobb cég vagy egy kisebb magánkezű birtok bora?”
- „Organikusan termelt szőlőkből készült, esetleg valaki vásárolta a szőlőket, hogy bort készítsen belőlük?”
Érdemes (de nem szükséges) észben tartani a „terroir” szót, ami egy francia kifejezés, és arra utal, hogy hol termesztették a szőlőket (talaj, mikroklíma, tengerszint feletti magasság, napfény, stb.), és hogy kik vettek részt a termelésben, hiszen ezek mind befolyásolják a kész termék minőségét és jellemzőit.
Számít továbbá az is, hogy milyen évjáratú a bor, habár erre nem érdemes túlzottan rákoncentrálni. Sokkal fontosabb, hogy milyen kik termesztették a szőlőt és gyártották a bort.
Hogyan rendelj bort egy étteremben
A borválasztás egy egyszerű folyamat kellene legyen, azonban a hosszú borlapok, a borokat övező hagyományok és az éttermi légkör meglepően nagy nyomást terhelhet az emberre. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor hagyd, hogy az étterem személyzete ajánljon valamit a rendelt fogások mellé.
Ismerkedj a borlappal
Az éttermek borlapjait általában a borok származási helyei szerint csoportosítják, vagy az alapján, hogy melyik szőlő az adott bor fő összetevője. Előfordulhat az is, hogy e két szempont keveredik egymással, és a „Pinot Noir” felirat alatt orosz, amerikai, és egyéb pinot noir borokat is felsorolnak.
Összességében a származásától függ, hogy egy bort hely vagy szőlő szerint kategorizálják. Az óvilági borokat általában hely szerint csoportosítják, mert minden borvidéken csak meghatározott szőlőfajtákat lehet használni. Ha például egy francia bort látsz, ami a Gevrey-Chambertin vagy a Volnay nevet viseli, akkor tudod, hogy ezek pinot noir szőlőből készültek, ugyanis ez a két terület a francia Burgundia régióban található. Ha egy olasz boron a Barolo felirat látható, akkor az nebbiolo szőlőből készült, és így tovább. Ezzel szemben az újvilági (amerikai) borokat általában a szőlőfajta szerint szokás besorolni.
Beszélj az étterem borászával
Ha egy étterem komolyan foglalkozik a borokkal, akkor egy saját borpincért is alkalmaz. A borpincér (gyakran „sommelier”) feladata többek között az, hogy segítsen bort választani a vendégeknek a rendelt fogásokhoz.
Akárcsak amikor egy borszaküzletben jársz, tudd, hogy milyen keretek között lennél hajlandó költeni a borokra az adott alkalommal, majd közöld ezt az információt egyértelműen a borpincérrel. Hacsak nincs konkrét elképzelésed arról, hogy mit szeretnél inni (vagy mit nem), a legegyszerűbben úgy rendelhetsz egy borlapról, hogy egyenesen beszélsz a borpincérrel.
Először is döntsd el, hogy mit szeretnél enni. Ez után közöld a borpincérre, hogy mit rendeltél az asztalhoz, hogy mekkora összeget szánnál a borra, és kérd meg illedelmesen, hogy legyen szíves segíteni választani valamit ezek alapján. A borpincér ekkor valószínűleg megkérdezi majd, hogy vannak-e olyan borok, amiket preferálsz, vagy épp amiket semmiképpen nem rendelnél, illetve hogy vörös vagy fehér bort szeretnél inkább fogyasztani. Próbálj minél több kérdésre egyértelmű, határozott választ adni, de végső esetben a borpincérre is rábízhatod a döntést.
A rendelés után
A legtöbb étteremben a borpincér egy felbontatlan üveggel érkezik az asztalhoz, miután megbeszéltétek, hogy mit hozzon, majd megmutatja azt. Ha te magad rendeltél valamit, akkor megnézheted, hogy tényleg azt kaptad-e, mielőtt felbontaná. Érdemes valóban megvizsgálni az üveget, mert könnyedén előfordulhat, hogy a borpincér valami másra gondolt, mint amit te próbáltál kommunikálni neki. Ha a borpincér egy általa választott üveggel érkezik, akkor ilyenkor van alkalmad feltenni néhány kérdést a borról.
A kóstolás
A borpincér valószínűleg egy korty bort tölt majd a poharadba, hogy megkóstolhasd. Ha nem ízlik, akkor kérhetsz helyette valami másikat (elvégre az étterem célja az, hogy a legjobb gasztronómiai élményekkel gazdagodj).
Ekkor adódik lehetőséged arra is, hogy megkóstold, vannak-e hibái a bornak. Az egyik leggyakoribb hiba a dugós borokat érinti: néhány üvegnél előfordulhat, hogy a dugóhoz használt anyagok beleszivárognak a borba, és kellemetlen szagot kölcsönöznek neki (ha éreztél már nedves kartonpapírt, akkor nagyjából azt kell elképzelni). Ha nem vagy biztos benne, hogy amit érzel, az hiba-e, vagy sem, akkor nyugodtan kérd meg a borpincért, hogy kóstolja meg ő is. Ezt nem kell szégyellni, hiszen azt mutatod vele, hogy tényleg komolyan gondolod a borválasztást, a borpincér feladata pedig az, hogy segítsen.
Sok étterem tisztában van vele, hogy a legtöbb vendég ízlése nem elég edzett ahhoz, hogy kiérezze a borokból a hibákat. Éppen ezért gyakori, hogy a borral foglalkozó személyzet már az előtt kibontja és megkóstolja a bort, mielőtt kihoznák azt. Ezt nem azért csinálják, hogy titokban kedvükre iszogathassanak, hanem azért, hogy biztosan egy jó minőségű bort hozzanak ki a vendégeknek. Természetesen ettől függetlenül jó eséllyel ugyan úgy megkóstolhatod a bort, mielőtt öntetnél belőle, hiszen előfordulhat, hogy szimplán nem passzol az ízlésedhez.
Hogyan nyiss ki egy üveg bort
Ha egy üveg bort csavaros kupakkal zártak le, akkor a kinyitása pofonegyszerű. A gondot az okozhatja, ha az üveg szájába egy hagyományos dugó kerül. Előfordulnak olyan megoldások, amelyek e két módszert kombinálják egymással.
Habár a borokat a legtöbb dugóhúzóval felszerelt bicskával fel lehet bontani, sokkal egyszerűbb dolgod lesz, ha egy kifejezetten erre a célra készített eszközt használsz inkább. A dugóhúzóknak többféle kialakításban és méretben is megtalálod. Léteznek olcsóbb darabok és olyanok is, amelyek egy-egy jobb üveg bor árával vetekednek. Ha gyakran nyitsz boros üvegeket, akkor mindenképpen érdemes beszerezni egy célszerszámot ehhez, de nem muszáj, hogy drága legyen!
Egy dugóhúzó fő alkatrésze az a spirál, amit beleszúrsz a dugóba. Ez a rész tényleg csak egy hegyes fém spirál kell, hogy legyen, semmi több, semmi kevesebb. Ne legyen a közepén egy fémakna, ami sok olcsóbb kialakítású, „szárnyas” dugóhúzóban megtalálható (amiknek a két oldalát le kell nyomni, hogy felhúzza a dugót).
Sokkal inkább érdemes beruházni egy jó pincérnyitóra, más néven drekóra. Ez a sokoldalú kéziszerszám többek között borok és más italok felnyitására készült, és némi gyakorlással sokkal könnyebbé teszi a dugók eltávolítását.
Szükséged lesz továbbá egy késre, ami a bor száját fedő fólia felvágásához szükséges. Ha otthon, vagy egy baráti összejövetelen vagy éppen, akkor elég, ha a kész beszúrod a fólia legalsó része alá, az üveg nyakánál, majd levágod vele az egészet, és leveszed azt. Ez segít, hogy a későbbiekben véletlenül ne vágd meg magad egy az éles fóliadarabbal.
Hivatalosabb alkalmakkor, vagy ha nem tudod behelyezni a kést a fólia alá, szimplán kezdd el körbevágni a fóliát az üveg szájának vastagabb része alatt. Miután körbevágtad, húzd le a levágott részt, és dobd ki.
Hogyan nyiss ki egy üveg pezsgőbort
A pezsgőket és más pezsgőborokat nyomás alatt palackozzák, ezért óvatosabban kell bánni velük, mint a szénsavmentes borokkal. Az üvegben uralkodó nyomás puskagolyóként lőhet ki a dugót, ezért van drót minden pezsgő szája körül. A pezsgőboroknak vastagabb, nehezebb üvegük van, mint a szénsavmentes boroknak, hogy jobban bírják a nyomást.
Ha azonban odafigyelsz, akkor egy pezsgőbor kinyitása sem fog gondot okozni. Először is távolítsd el a fóliát, majd óvatosan a drótot is. Mindeközben ügyelj rá, hogy a dugó ne mutasson olyan irányba, amelyben sérülést vagy károkat okozhat. Ha a drót is lekerült az üvegről, helyezd a kezedet a dugóra, továbbra is biztonságos irányban tartva azt. Ha igazán óvatos szeretnél lenni, akkor csak lazítsd meg egy kicsit a drótot, de ne vedd le az üvegről. Ez után kezdd el eltávolítani a dugót az üvegből.
Fogd meg a dugó kiálló részét az egyik kezeddel, a másikkal pedig magát az üveget tartsd. A kicsavaráshoz egy konyharongyot is használhatsz, ha csúszik a kezed rajta. Érdemes ezt az egészet egy lefolyó vagy valamilyen vödör felett végezni, arra az esetre, ha a pezsgő kifolyna.
Fogd határozottan a kupakot, és kezdd el jobbra-balra forgatni az üveget a másik kezeddel, hogy kilazítsd. Fokozatosan kezdd el kicsavarni a kupakot a helyéről. Ne hagyd, hogy kidurranjon – a cél az, hogy az egésznek olyan hangja legyen, mint egy sóhajtásnak.
Semmilyen körülmények között ne próbálj meg egy üveg pezsgőbort dugóhúzóval kibontani, ugyanis az egész üveg szétdurranhat tőle! Kivételt képeznek az alacsonyabb nyomás mellett palackozott pezsgőborok, mint például a petillants naturelek, amelyeket dugóhúzóval is kinyithatsz.
A boros poharak világa
Ha igazán szeretnéd magadat belevetni a borfogyasztás részleteibe, akkor érdemes megismerkedned a boros poharak világával is. Szerencsére, habár több opciód is van, nem nehéz választani ezek közül. Íme néhány hasznos tipp ehhez.
Válassz egy általános kialakítású poharat
Habár sokáig külön, speciális poharakat használtak a borfogyasztáshoz, a szakértők mára kezdik belátni, hogy felesleges olyan szigorúan venni ezeket. A borok többsége tökéletesen élvezhető egy hétköznapi boros pohárból, ezért a legtöbb embernek csak egy általános borospohár-készletre van szüksége, ami ideális vörös, fehér, és egyéb borokhoz is.
Persze, ha szeretnél beruházni egy drága pohár szettre, az szíved joga, de szükséged egyáltalán nincs ezekre.
A harmados szabály
Egy jó boros pohár függőleges formájú, és szűkebb szája van, mint feneke. Ez segít, hogy a bor aromái felemelkedhessenek, miközben forgatod a pohárban. A forgatás, habár ez nem feltétlenül bizonyított tény, segíthet felszabadítani a bor aromáit.
Éppen ezért egy jó boros pohár elég magas ahhoz, hogy a harmadáig megtöltve is kellő mennyiségű bort tartalmazzon, de persze ne túl sokat, hogy azért forgatni is lehessen azt. Egy jó boros pohár harmadáig megtöltve lehetővé teszi, hogy bátran megforgasd egyszer a tartalmát anélkül, hogy az kicsapódna.
Talpas vagy sima poharakat válasszunk?
A borokat azért szokás talpas poharakban felszolgálni, hogy a kéz hője ne melegítse fel azok tartalmát az üvegen keresztül. Persze egy lazább baráti összejövetelen nem muszáj ennyire figyelni erre, de biztos lehetsz benne, hogy egy étteremben csak talpas poharakban kapod majd a borokat.
Milyen ételekhez milyen bor illik?
A borok akkor a legkiválóbbak, ha valamilyen finom étellel párosítják őket. A legtöbben tudják, hogy bizonyos fogásokhoz bizonyos borok illenek, de a részletekkel már nincsenek tisztában. Szerencsére egy étteremben ezt a borpincér feladata észben tartani, azonban ha nincs jelen, vagy egy baráti vacsorát készülsz összerakni, akkor jó tudni, hogy mihez mit érdemes fogyasztani!
Használd a tapasztalataidat
Ne gondold túl a borok és a fogások párosítását. Ha a szakértők szerint egy adott ételhez egy szárazabb fehér bor illik, de neked egy félédes vörössel esik jól, akkor számodra az a tökéletes választás! Még ha nem is választasz hibátlanul a vacsorához, a vendégek finom ételeket és finom bort fogyaszthatnak majd – ez az, ami számít, tehát nem hibáztál.
Na persze, ha hozzájutsz egy nagyon drága üveg borhoz, ami esetleg régi, ritka, vagy bármilyen más okból különleges, akkor érdemes nagyon alaposan megfontolni, hogy milyen ételekhez kínálod fel.
Minden egyéb esetben használd a tapasztalataidat! Ha ismered a bor ízét, és tudod, hogy milyen ízeket kínál majd a fogás, amit készítesz, akkor tudni fogod, hogy passzolnak-e egymáshoz, vagy sem.
Ha nem tudsz választani, akkor érdemes olyan bort szerezni, ami arról a vidékről származik, amiről a recept is.
Ha azonban szeretnél néhány hasznos tippet az általánosságban javasolt párosításokhoz, akkor íme:
A száraz fehér borok kiválóak halételek és kagylók mellé
Ez a javaslat hasznos, de nem túl konkrét. Érdemes a bor testességét a fogás gazdagságához párosítani. Egy fehér bor talán kiváló lehet a garnélarák, a szardínia és a lepényhal mellé, de a homárhoz például jobban illhet egy gazdagabb chardonnay – vagy akár fordítva.
Ahogy kiismered az ízeket, érezni fogod, hogy egyes vörös borok is remekek lehetnek halételek mellé – ilyen például a lazac és a pinot noir párosítás.
A vörös borok a vörös húsok társai
A steakek és más gazdag, zsíros húsok mellé a fanyarabb vörös borok illenek, míg egy kiadós hamburger mellé valami édesebbet érdemes választani. Persze, a vörös húsok és a vörös borok szinte bárhogyan párosíthatók, és legfeljebb csak akkor ronthatod el a választást, ha maga a bor rossz minőségű.
Ha nem félsz kísérletezni a kombinációkkal, egy jó száraz rizlinget is megkóstolhatsz kedvenc húsételeid mellé. A szárnyasok és a malachús vörös és fehér borokkal is kiváló lehet.
Pizzák, tészták és paradicsomszószok – válassz egy jó savas vöröset
Az ilyen ételek mellé természetesen adják magukat az olasz vörös borok, de ezen belül már nem érdemes túlságosan odafigyelni részletekre.
Az édes borok remekek a sajtok mellé
De nem feltétlenül ajánlottak a desszerthez.
